Búcsú SMS
>Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!
>Boldogságunk némán, hallgat, és mi is, hallgatunk a titkolózó csöndben.
>Szívünk lángja örömmel lobogott, és ajkunk összefonódott a ködben!
>Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
>Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!
>Az élet legyen bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.
>Életet szerelmed ad nekem., halálom elvesztésedben nyerem. Életed nekem a mennyország, melyben gyönyörű mosolyod sose feledem!
>Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretIek s nem feledlek téged!
>Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, azt nem feledjük el.
>Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
>Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha.Ég Veled! Kár a könnyekért, búcsúzom egy álom véget ért...
>Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
>Ha fába betűt vésnek, belepi a moha, de a szív mely téged szeret, nem feled el soha.
>Azt mondod jó velem, de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
>Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
>Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár.De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.
>Rád gondolok édes csillagom, búcsúcsókod itt ég az ajkamon. Leszáll az est, pihenj csendesen. Álmodom én is rólad kedvesem!
>Egyedül vagy. A, havas fákon át a rideg házadban ülve gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég. S gondolsz valakire, aki nincs már neked nagyon rég.
>Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást
>Alig jöttél, máris itt hagysz engem. Elmész s elviszed magaddal a szívemet. Elviszed s mégis itt hagyod, had dobogja szüntelen, hogy MEGHALOK!
>Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.