Szomorú SMS
>Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan ,aki el is érheti.
>Üres az ágy és nem jön az álom, nem szól a zene hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör az érzés: szeretIek Téged.
>Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
>Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívedbe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
>Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll, felébredek, s a szívem kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem, azt szeretném, ha mindig itt lennél velem.
>Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
>Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
>Este, ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy te ott én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!
>Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejted. Már csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.
>Megmondom én neked, mennyire imádlak: reggel, délben, este csak téged kívánlak. Mohó, kínzó vágyam nem oltja el semmi, lemegyek a kocsmába, egy jó nagyot inni!
>Félek tőled, bár nem tudom miért, égek tőled, szerelmes szívem tiéd!
>Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak, bár nincs rá okom!
fokos lázzal nyomom az ágyat, de nem a betegség kínoz, hanem a bánat. A bánat, hogy nem vagyok Véled. A bánat, hogy nem látlak Téged!
>Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
>Fáj a szív, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Szeretném a szívemet borítékba tenni, gondolatban hozzád küldeni.Mert ha tudnád milyen bánatos vagyok. Szomorú a szívem, mert nem veled vagyok!
>Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni!
>Írok valakinek, aki nem is várja. Annak, aki könnyes arcom álmában sem látja. Írok valakinek remegve és félve, jól tudom nem várja, mert nem jutok eszébe.
>Ha az élet rögös útját járod és keresni vág oly szomorú mindig egyedül lenni. Valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé.
>Valakit szeretni titokban örökké!
Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.
>Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
>SzeretIek, miért nem érted meg? Mert boldognak lenni csak együtt lehet. Várok rád, minden éjszakán várok rád, még éjfél után is.
>Nem lehetek veled, mert elválaszt egy táj, de ettől álmod még lehet csodás! Nem féltelek, csak felnézek az égre, s tudom: a csillagok vigyáznak rád ma éjjel.
>Megfolyt a tudat, hogy mással vagy, más térben, de egy időben velem, és boldog vagy nélkülem!
>Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.